Hello!
Mentem le lépcsőn és köszöntöttem Brian-t, aki apám helyet apám volt. Most éppen háttal állt nekem és kaját kutatott a hűtőbe.
- Szia - köszönt hátra a válla felett - Hogy aludtál? - egyensúlyozott a hűtőből szerzett zsákmányaival.
- Nem jól... - húztam el a számat és segítségére siettem, mivel majdnem leborult a kaja izmos karjaiból - Te?
- Mint a bunda - mosolygott rám - Miért nem aludtál jól?
- Mintha érdekelne... - gúnyolódtam vele, mire elkomorult tökéletes arca - Hát... izé, tegnap este vihar volt és...
- Igen? - döntötte oldalra fejét várakozásképpen, mire nyeltem egyet.
- Hát... tudod ott az ablakom előtt az a fa - követtem példáját, s jobbra döntöttem a fejem - , na az egész este csapkodta az ablaküveget.
- Mondtam már, hogyha nem tudsz aludni akkor gyere át hozzám! - kacsintott rám, mire megforgattam a szemem és helyet foglaltam.
- Mit eszünk? - kérdeztem izgatottan. Lerakta a zsákmányt és elment késért.
- S K H - villantotta rám ezer wattos mosolyát. 'Mintha mindent tudna...'
- Sajtos kenyér hagymával? - vigyorogtam rá, mire megforgatta szemét. Helyet foglalt velem szemben és ketté vágott egy zsemlét, megpakolta minden félével és elfogyasztotta. Elvettem egy kakaós csigát. Majd fölálltam hogy megcsináljam a reggeli kávémat.
- Kávét? - fordultam felé hátra. Pont engem bámult. 'Hah, lebukott.'
- Legalább valami érdekeset nézel? - kérdeztem tőle vigyorogva.
- Nem is tudod milyen érdekes... - morogta az orra alatt. Odajött mellém és elvette a kész kávém.
- Hé! - kaptam ki a kezéből. Vagyis próbáltam, de elrántotta. Ennek az lett az eredménye, hogy ráborult a pohár tartalma. Nevetve kaptam a kezem a szám elé. - Na látod? A kávé is engem szeret.
- Aha, ezért van az én pólómon - forgatta meg a szemét mosolyogva.
- Most akkor nem ölsz meg? - kérdeztem suttogva. Rám emelte gyilkos tekintetét, mire - ha lehetséges -még jobban összehúztam magamon a köntöst.
- Úgy nézek ki mint aki képes lenne megölni egy embert? - vigyorodott el gúnyosan.
- Hát... nem is tudom - dörzsöltem meg a karom remegve. Szigorúan csak a mamuszom orrát bámultam. Ilyen nagy rózsaszín szőrgombóc aminek az elején egy kiskutyus van.
- Hé...- emelte fel a fejem az államnál fogva - Mi a baj?
- Komolyan? Mindjárt megölnek és még azt kérdezed mi a baj - szorítottam össze a szemem.
- Lennél szíves rám nézni? - kérdezte, de lehetett hallani rajta hogy mosolyog.
- Tessék? - nyitottam ki az egyik szemem résnyire. Levette pólóját, majd nekem dobta. Így elém tárult izmos felsőteste.
- Csak mosd ki és megéled a holnapot - kacsintott majd eltűnt a lépcsőn. Mosolyogva forgattam meg a kezeim közt a pólót. Lesiettem az alaksorba, majd bedobtam a szennyes közé a bűnős pólót, melyen ott virított a nagy kávé folt. Visszaérve a konyhába elpakoltam az asztalt. Majd elindítottam a mosogatógépet. Nagyot sóhajtva ültem le a nappaliban található bézs színű kanapéra. Majd a tévétávirányítóért nyúltam, de egy másik kéz gyorsabb volt nálam.
- Azért mert leöntöttél most azt nézzük amit én akarok - huppant le mellém, majd benyomta a tévét.
- És mit nézünk? - kérdeztem zavartan, mivel még mindig nem volt rajta felső.
- Valami jót... - vakarta meg állát, ahogy elgondolkodott.
- De akkor tényleg valami jót - fordultam a tévé felé.
~×~
- Na szóval. Te bemész ezzel az igazolvánnyal - adott a kezembe egy hamis személy igazolványt - és veszel fel pénzt. Értve vagyok?
- De várjál... Kamerák? - kérdeztem izgatottan. Mire felém fordult és mosolyogva a kezembe adott egy... nyomkövetőt (?) - Ez minek?
- Bemész. Kérsz pénzt. Gondolom elvezetnek egy másik terembe ahol vannak a széfek. Majd amikor látsz egy kamerát ledobsz egy ilyet - adott a kezembe egy nagyon mini technikai szerkentyűt - Ez a kis csoda elmegy a falhoz, szkenneli a helyet és így meglesz az egész bank alaprajza.
- Ó, milyen okos kis szerkentyű - forgattam meg a kezembe, hogy jobban szemügyre vegyem.
- Nagyon okos és nagyon drága. Szóval mintha az életed lenne - figyelmeztetett komolyan.
- Én úgyis elvagyok kötelezve...
- Mire? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Briant vagy életet - sóhajtottam, mire megrázta a fejét.
- Ezt most nem nagyon értem... - vakarta meg a tarkóját zavarában - Most vagy velem vagy vagy élsz? Vagy mi?
- Igen. Tudod azzal, hogy veled vagyok akár meg is halhatok. Szóval élve vagy halva - magyaráztam hadonászva. Lefogta kezeimet és rám emelte csillogó zöld szemeit.
- Szóval kockázatos velem lenni? - komolyodott el. Gyorsan megráztam a fejem
- Igenis jó veled lenni - vágtam rá gyorsan. 'Mi van?' Fejét kicsit balra biccentette és szomorúan elmosolyodott.
- Veled is jó lenni. Komolyan eddig még soha nem jutottam - tért vissza a tárgyra, majd a kezembe nyomott egy szatyrot - Ebben van a ruhád. Menj vedd fel, kint várlak!
Befutottam a fürdőbe és magamra kaptam. Egy fekete, hosszú szoknya volt piros kabátkával. Hozzá volt még egy arany óra és egy kis táska. Gyorsan lerohantam, ki az üvegajtón. Brian ott állt nekidőlve a kocsinak és a telefonját nyomkodta. Mikor meghallotta cipőm kopogását felpillantott mobiljából, majd újra le. Aztán felnézett és eltátotta száját.
- Mint egy... - rázta meg a fejét, hogy visszatérjen a bambulásból.
- Ennyire rossz? - pördültem meg a tengelyem körül, hogy jobban lássa a ruhámat.
- Nem... izé. Nagyon jól nézel ki - nyitotta ki a kocsi ajtót - Hölgyem!
- Uram, nagyon szépen köszönöm! De a maga érdeme, hogy ilyen szép ruhát vett.
- Egy ruhát viselni kell - suttogta és beült a kormány mögé.
- Amúgy - simítottam végig a műszerfalon - Honnan van a kocsi?
- Most vettem. Tetszik? - húzta fel szemöldökét. Válaszképpen bólintottam párat, majd az ablak felé fordultam. A házak csak úgy suhantak el mellettünk. Kiérve a városból, a házakat fák váltották fel. Csodálkozva figyeltem, ahogy egy sólyom az autó gyorsaságával egyesülve repül. Leereszkedett a kocsiig, majd versenyre kelve velünk, folytatta útját. Nézelődésem nyugodtságát egy sziréna hangja zavarta meg. Egy autó robogott el mellettünk, utána három rendőrmotor sietett. Feltételezem, a kocsi lopott. A lekanyarodósávba nyakon csípték és oda ért egy fekete Porshe és még több rendőrautó. A Porshe-ból kiszállt egy napszemüveges ember, majd kiszedte a lopott autóból az embert. Brutálisan megbilincselte, majd egy másik rendőrautóba ültette. Elhaladva mellettük, levette napszemüvegét és felénk fordult. Így jobban szemügyre tudtam venni. Sötét, felzselézett barna haj, szőke melírrel. Csokoládé barna szeme csillogott, ahogy figyelte hogy elszáguldunk mellette.
- Készen állsz? - parkolt le a bank előtt - Stefani Payne vagy, New York-ból jöttél és 23 éves vagy. Világos Stefani?
- Igenis John - bólintottam - Lenne szíves kinyitni az ajtót?
- Parancsoljon hölgyem - tárta ki előttem, mire megpaskoltam feje búbját - Mintha élveznéd ezt...- morogta és becsapta az ajtót.
- Nem is tudod mennyire - mosolyogtam rá szerényen - Egy óra múlva legyen itt, John!
Teljes nyugodtsággal haladtam az üvegajtóhoz. Elé lépve kinyílt előttem, így elém tárult a bank fogadóterme.
- Jó napot, hölgyem! Miben lehetek segítségére? - kérdezte a fickó a pultnál, mire felé fordultam. Kék szem, barna haj. Hm, nem rossz párosítás.
- Ó, jó napot. Pénzt szeretnék felvenni. - adtam neki mosolyogva a személyigazolványom. Mosolyogva elvette, majd megvizsgálta. Szemöldökét összehúzta, ahogy megnézte jobban a képet.
- Stefani Payne, isten hozta a bankunkban - mosolyodott el amint behelyezte egy gépbe a személyit. Nyomkodott pár billentyűt az előtte található gépen, majd intett egyet az egyik öltönyös fickónak.
- Kérem, kövessen! - kérte póker arccal az ember. Kitűzőjén az állt, hogy Paul.
- Igenis, Paul - válaszoltam neki, mire kérdőn felvonta a szemöldökét. Gyors megráztam a fejem, hogy tudassam vele: Semmi. Egy folyóson haladtunk. Kérdőn körbe néztem, majd kiszúrtam amit kerestem. Igen, ott a kamera. Kezemből leejtettem a kis 'csodát'. Utána nem láttam mit csinált, mert hát olyan apró hogy alig lehet látni. Az öltönyös fickó, Paul - mint az előbb kiderült - bevezetett egy szobába hol sok-sok széf volt. Majd a 34 -essel ellátott széfhez mentünk.
- Kérem üsse be a kódját - fordult felém. Arrébb lépett, hogy oda tudjak menni és betudjam írni a kódot. 1-1-0-6. Ezeket a számokat emlegette reggel Brian, és lám-lám jó lett. Bent vagyok.
- Most kiveheti az összeget amit szándékozik elvinni, Mrs. Payne - szólalt meg mögöttem Paul, a nagy öltönyös fickó. Kivettem 100 dollárt és a széfbe ejtettem egy a kis szerkentyűt - Legyen szíves itt írja alá.
Uram isten. Hogy írjam alá? Na mindegy oda firkantom, hogy Stefani Payne. Elém tartott egy papírt, melyen az állt hogy ezen a napon ebben az évben és ebben a percben ennyi és ennyi pénzt vettem ki, mint Stefani Payne. Gyorsan alá írtam, majd megköszönve a kíséretet kisiettem a bankból.
A kocsi ott állt csak John, vagyis Brian hiányzott. Benéztem az üvegen, s láttam hogy a kocsi kulcsa is ott van. Ó, szóval én kell vezessek. Átsiettem a másik oldalra, majd helyet foglaltam a vezető ülésen. A GPS-be előre be volt ütve egy cím. Gondolom oda kell menni. A gázra tapostam és már száguldottam is a cél felé. A táj csak úgy rohant el mellettem, szinte ki se lehetett venni hogy hol vagyok. Mire oda értem már a nap lemenőben volt. Szóval olyan 5-6 óra között. Leparkoltam és drámaian kiszálltam a kocsiból. Szóval lassan, megfontoltan. Sam oda sietett hozzám és miután nyilvánosan megbámult, azt kérte kövessem.
- Brian itt a csajod! - ordította el magát amint beértünk a nappaliba. Szórakozottan meglöktem a vállát, hogy értse már meg hogy nem vagyunk együtt.
- Melyik csajom? - futott le a lépcsőn Brian - Ja, hogy ez...
- Mert? Neked több is van? - bokszolt bele a vállába viccesen Sam. Mire megforgatta a szemét és átment a konyhába. Két pohárral a kezébe jött ki. Az egyiket nekem adta, majd Sam felé fordult. Kinek felcsillant a szeme, hogy talán neki hozta a másik poharat. De ez gyorsan elúszott. Mivel beleivott és megtörölte száját.
- Hé! Nekem mért nem hoztál? - kérdezte felháborodottan - Most megharagudtál? Nem én tehetek róla, hogy egyszerre több nővel is van kapcsolatod.
- Három, kettő... - számoltam vissza, mire megiramodott és elszaladt.
- Egy - fejezte be Brian és át ment a dolgozó szobába. Utána futottam és megfogtam vállát. - Na...Állj már meg!
- Mi van? - fordult felém, majd visszatért eredeti céljához és helyet foglalt a forgószékben - Hogy ment?
- Készen állsz? - parkolt le a bank előtt - Stefani Payne vagy, New York-ból jöttél és 23 éves vagy. Világos Stefani?
- Igenis John - bólintottam - Lenne szíves kinyitni az ajtót?
- Parancsoljon hölgyem - tárta ki előttem, mire megpaskoltam feje búbját - Mintha élveznéd ezt...- morogta és becsapta az ajtót.
- Nem is tudod mennyire - mosolyogtam rá szerényen - Egy óra múlva legyen itt, John!
Teljes nyugodtsággal haladtam az üvegajtóhoz. Elé lépve kinyílt előttem, így elém tárult a bank fogadóterme.
- Jó napot, hölgyem! Miben lehetek segítségére? - kérdezte a fickó a pultnál, mire felé fordultam. Kék szem, barna haj. Hm, nem rossz párosítás.
- Ó, jó napot. Pénzt szeretnék felvenni. - adtam neki mosolyogva a személyigazolványom. Mosolyogva elvette, majd megvizsgálta. Szemöldökét összehúzta, ahogy megnézte jobban a képet.
- Stefani Payne, isten hozta a bankunkban - mosolyodott el amint behelyezte egy gépbe a személyit. Nyomkodott pár billentyűt az előtte található gépen, majd intett egyet az egyik öltönyös fickónak.
- Kérem, kövessen! - kérte póker arccal az ember. Kitűzőjén az állt, hogy Paul.
- Igenis, Paul - válaszoltam neki, mire kérdőn felvonta a szemöldökét. Gyors megráztam a fejem, hogy tudassam vele: Semmi. Egy folyóson haladtunk. Kérdőn körbe néztem, majd kiszúrtam amit kerestem. Igen, ott a kamera. Kezemből leejtettem a kis 'csodát'. Utána nem láttam mit csinált, mert hát olyan apró hogy alig lehet látni. Az öltönyös fickó, Paul - mint az előbb kiderült - bevezetett egy szobába hol sok-sok széf volt. Majd a 34 -essel ellátott széfhez mentünk.
- Kérem üsse be a kódját - fordult felém. Arrébb lépett, hogy oda tudjak menni és betudjam írni a kódot. 1-1-0-6. Ezeket a számokat emlegette reggel Brian, és lám-lám jó lett. Bent vagyok.
- Most kiveheti az összeget amit szándékozik elvinni, Mrs. Payne - szólalt meg mögöttem Paul, a nagy öltönyös fickó. Kivettem 100 dollárt és a széfbe ejtettem egy a kis szerkentyűt - Legyen szíves itt írja alá.
Uram isten. Hogy írjam alá? Na mindegy oda firkantom, hogy Stefani Payne. Elém tartott egy papírt, melyen az állt hogy ezen a napon ebben az évben és ebben a percben ennyi és ennyi pénzt vettem ki, mint Stefani Payne. Gyorsan alá írtam, majd megköszönve a kíséretet kisiettem a bankból.
A kocsi ott állt csak John, vagyis Brian hiányzott. Benéztem az üvegen, s láttam hogy a kocsi kulcsa is ott van. Ó, szóval én kell vezessek. Átsiettem a másik oldalra, majd helyet foglaltam a vezető ülésen. A GPS-be előre be volt ütve egy cím. Gondolom oda kell menni. A gázra tapostam és már száguldottam is a cél felé. A táj csak úgy rohant el mellettem, szinte ki se lehetett venni hogy hol vagyok. Mire oda értem már a nap lemenőben volt. Szóval olyan 5-6 óra között. Leparkoltam és drámaian kiszálltam a kocsiból. Szóval lassan, megfontoltan. Sam oda sietett hozzám és miután nyilvánosan megbámult, azt kérte kövessem.
- Brian itt a csajod! - ordította el magát amint beértünk a nappaliba. Szórakozottan meglöktem a vállát, hogy értse már meg hogy nem vagyunk együtt.
- Melyik csajom? - futott le a lépcsőn Brian - Ja, hogy ez...
- Mert? Neked több is van? - bokszolt bele a vállába viccesen Sam. Mire megforgatta a szemét és átment a konyhába. Két pohárral a kezébe jött ki. Az egyiket nekem adta, majd Sam felé fordult. Kinek felcsillant a szeme, hogy talán neki hozta a másik poharat. De ez gyorsan elúszott. Mivel beleivott és megtörölte száját.
- Hé! Nekem mért nem hoztál? - kérdezte felháborodottan - Most megharagudtál? Nem én tehetek róla, hogy egyszerre több nővel is van kapcsolatod.
- Három, kettő... - számoltam vissza, mire megiramodott és elszaladt.
- Egy - fejezte be Brian és át ment a dolgozó szobába. Utána futottam és megfogtam vállát. - Na...Állj már meg!
- Mi van? - fordult felém, majd visszatért eredeti céljához és helyet foglalt a forgószékben - Hogy ment?
