Prologue

Fuss, menekülj!

Csak ezek a szavak cikáztak a lány fejében, miközben eszeveszett iramban rohant. Már megszokta a kudarcok ízét. Már megszokta, hogy Brian mindig rárivall. Már megszokta, hogy mindig veszít. Már megszokta, hogy semmibe veszik. De talán most más lesz. Mivel sikerült megszereznie a tervrajzot. Igaz, nem az anyagot amit Brian kért, de legalább nem megy hozzá üres kézzel. Az más dolog, hogy ő nem egy üveg bort, vagy egy doboz csokit visz ajándékba. Az mellékes. Mióta a lány szülei kidobták - nem ok nélkül -, azóta bármit megtesz hogy túlélje ennek a zord világnak a megpróbáltatásait. Bár a lány tartozik neki, mivel befogatta és szárnyai alá vette mikor mindenki elfordult tőle. Szépen megfogalmazva: A lány az egyik nap haza felé tartott az iskolából - a harmadik iskolából - mivel folyamatosan piszkálták, gúnyolták. De nem önszántából lépet le, hanem kirúgták. A nap minden percében azon törte fejét, hogy mivel tudná magára vonni szülei figyelmét. Szülei igen fontos üzlet emberek voltak és sose értek rá a lányukkal foglalkozni. A lánynak nem feltűnési viszketegsége van - félre értés ne essék -, hanem szeretet hiánya. Ezért hozták haza a rendőrségről minden este. Ezért zárkózott be egy falatot se evett. Arra számított, hogy a szülei majd az ajtaja előtt fognak könyörögni. Hogy jöjjön ki és beszéljük meg. De nem így történt. A szülei beíratták egy intézetbe, arra hivatkozva hogy majd ott megtanul viselkedni. Persze ez kinek ne esne rosszul? Mivel ebből arra lehet következtetni hogy ők nem akarják megnevelni. A lány már a harmadik nap kiszökött, és egy sikátorban sírdogált. Akkor jött a képbe Brian. Ott volt tökéletesen belőtt frizurával, és csillogó smaragdzöld szemeivel. De ez nem egy mese, ez a zord valóság. Befogatta, szinte lányaként kezelte. Szóval gondoskodott róla. Ám egy nap, mikor a lány betöltötte a 18. életévét minden megváltozott.